Belső és külső sugárterápiás kezelések összehasonlítása
Amikor valaki a kezelés mellett dönt a sugárterápiás központ, meglepődhetnek a kínált kezelések sokféleségén, amelyek közül sok személyre szabott és a test meghatározott részein található rák bizonyos típusainak kezelésére irányul.
Valamint ez, annak ellenére, hogy ez egy rákkezelési típus több mint egy évszázados, szintén folyamatosan fejlődik, kivételes ütemben fejlődnek a módszertanok és a technológiák annak érdekében, hogy segítsenek az esetek legkülönbözőbb kezelésében, javítva a hatékonyságot anélkül, hogy túlzottan intenzív kezelésekhez vezetnének.
Ebből a célból, bár a sugárterápiás kezeléseket sokféleképpen lehet kategorizálni, az alkalmazott izotóptól, a megcélzott testrésztől és a kezelés szándékától függően, minden sugárterápiás kezelés két külön kategória valamelyikébe sorolható.
Mindkettőt különböző típusú daganatok kezelésére használják a test különböző részein, és a sugárterapeuta eszköztárának létfontosságú részét képezik, különösen mivel gyakran egymással párhuzamosan és más kezelésekkel, például műtéttel és kemoterápiával együtt alkalmazzák.
Mi az a külső sugárterápia?
Amikor a legtöbb ember a sugárterápiára gondol, különösen, ha az agyrák kezeléséről van szó, nagy valószínűséggel a külső sugárterápia egy formájára gondolnak.
Külső sugárterápiáról akkor beszélünk, amikor egy gépet olyan célzott, nagy energiájú sugárnyalábok célzására használnak, amelyek a rákos szövetek, valamint más típusú rosszindulatú daganatok és szövetek elpusztítására irányulnak.
Ez a szükséges kezelés típusától függően sokféle formát ölthet. Például a sztereotaktikus sugársebészeti kezelések, mint például a Gamma Knife, számos különböző sugárnyalábot használnak, amelyek egy adott ponton konvergálnak, és precíz, erős sugárdózist bocsátanak ki.
Ezt egy dedikált keret segítségével érik el, és azért használják, mert az agyon végzett kezeléseknek a lehető legpontosabbnak kell lenniük, és el kell kerülniük a szükségtelen szövetkárosodást.
Ezzel szemben vannak olyan külső sugárterápiás kezelések, amelyek egyáltalán nem céloznak, mint pl teljes test besugárzásaegész rendszert érintő rákos megbetegedések, például mielóma (plazmarák), leukémia (fehérvérsejtek rákja), limfóma kezelésére és csontvelő-transzplantáció részeként alkalmazzák.
Jellemzően gyógyító célokra használják, ahol a sugárterápia elég intenzív ahhoz, hogy elpusztítsa a rákos sejteket és elkerülje a sejtek esetleges újranövekedését, ezért a sugárterápia jellemzően intenzív.
Használható sebészeti kezelésekkel kombinálva is, gyakran a daganat kimetszése után alkalmazzák a megmaradt rákos sejtek elpusztítására, vagy kemoterápia mellett mindkét kezelés hatásának fokozására.
Más esetekben palliatív kezelésként alkalmazzák; ha alapos vizsgálat után a rák teljes eltávolítása nem lehetséges, akkor a sugárterápiát jellemzően alacsonyabb dózisokban alkalmazzák a fájdalom enyhítésére és a tünetek csökkentésére, ami magától a kezeléstől függően jelentősen eltér.
Mi az a belső sugárterápia?
Ezzel szemben, míg a külső sugárterápiás kezelések általában nem invazív járóbeteg-eljárások (bár néhányat műtét közben végeznek, vagy éjszakai tartózkodást igényelnek), belső sugárkezelés radioaktív anyagok bejuttatását jelenti a szervezetbe bizonyos ráktípusok kezelésére.
Ezt többféleképpen is el lehet érni, de általában radionuklidterápia vagy brachyterápia formájában valósul meg, attól függően, hogy milyen típusú radioaktív anyagot használnak.
A radionuklidterápia, más néven radioizotópos terápia, olyan radioaktív folyadék fogyasztása vagy befecskendezése, amely a test bizonyos részein átáramlik, és elpusztítja a rákos sejteket.
Például a radionuklid terápia leggyakoribb típusát, a jód-131-et kapszula formájában veszik be, amelyet a pajzsmirigy szív fel, és közben kezelik a pajzsmirigyrák bizonyos típusait.
Alternatív megoldásként a rádium-223-at a csontra átterjedt prosztatarák kezelésére, illetve a lutéciumot, amelyet a neuroendokrin rendszert sújtó bizonyos ráktípusok kezelésére használnak.
Másrészt a brachyterápia jellemzően szilárd radioaktív forrás, amely pontosan a daganatban vagy annak közelében helyezkedik el, és csak a forráshoz közeli szövetekre bocsát ki sugárzást.
Jellemzően méhnyak- és prosztatarák, valamint nyelőcső-, bőr- és méhrák kezelésére használják.
Jellemzően műtéti úton alkalmazzák, de felhordható applikátor csövekkel is, amelyek radioaktív anyag pelleteket juttatnak a célterületre.
Alternatív megoldásként a májrák kezelésének bizonyos típusaiban radioaktív gyöngyöket lehet befecskendezni a célterületbe a szelektív belső sugárterápiás kezelés (SIRT) néven ismert eljárás során.
A kezeléstől függően a sugárforrást vagy közvetlenül elnyeli a szervezet, vagy egy későbbi műtéttel eltávolítják.
